Országos TÁNCHÁZTALÁLKOZÓ és Kirakodóvásár • 2020. április 24–26.
 
 
LIN_Hwai_min

Lin Hwai-min tajvani koreográfus és az MTA Néprajzi Kutatócsoport Tánctudományi Munkabizottsága üzenete
2013. április 29.




Lin Hwai-min üzenete a Tánc Világnapján 2013-ban

Color Plus Kft.Ahogy az Énekek Könyvének Nagy Előszava a Krisztus előtti 10-7. századi kínai versgyűjteményben mondja:
„Az érzelmek kavarognak s szavakban is testet öltenek. Ha a szavak nem elegendőek, akkor a beszéd sóhajjá alakul. Ha a sóhaj nem elég, dalra fakadunk. Ha az ének nem elég, akkor önkéntelenül a kezünkkel táncoljuk el, s a lábunkkal dobogjuk ki az érzéseinket.”
A tánc erőteljes kifejezési eszköz. Megszólítja az eget és a földet. Szól örömeinkről, félelmeinkről és vágyainkról. Megragadja a megfoghatatlant, fölfedi az emberek lelkiállapotát, megmutatja a népek temperamentumát és karakterét.
Mint sok kultúrában a világon, Tajvan őslakosai is körben táncolnak. Őseik hite szerint így tartják távol a gonoszt. Összekulcsolt kezeik által megosztják egymás melegét, míg a közös lüktetésben együtt mozognak.
A tánc összehozza az embereket. Azon a ponton jelenik meg, ahol a dolgok megsemmisülnek. A mozdulatok abban a pillanatban eltűnnek, mihelyt megjelennek. A tánc csak ebben a röpke pillanatban létezik. Fölbecsülhetetlen érték. Magát az életet jelképezi.
A mai digitális korban a mozdulatok milliónyi formát öltenek. Lenyűgöző. De a képi ábrázolások sohasem helyettesíthetik a táncot, mert a képekből hiányzik a lélek. A tánc az élet ünneplése. Gyere, kapcsold ki a TV-t, kapcsold ki a számítógépet, és táncolj velünk!
Fejezd ki önmagad ezen az isteni és méltóságteljes eszközön keresztül, ami a testünk! Gyere, táncolj, és csatlakozz hozzánk a lüktetés hullámán! Ragadd meg ezt az értékes és elillanó pillanatot! Gyere, ünnepeljük az életet tánccal!

További információk a Nemzetközi Színházi Intézet honlapján:

A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoport Tánctudományi Munkabizottsága üzenete

A tánc különleges helyet foglal el a művészetek, tudományok s általában az emberi kifejezőeszközök világában. Mint az ember teljes valóját, szellemi, érzelmi és testi képességeit egyaránt mobilizáló megnyilvánulás, az élet nagyon sok területén megjelenik és végtelen sok formát ölt. Látjuk a színpadon a művészetek közegében, a sportarénában, a táncházban, családi ünnepek keretében, s alkalmazzák a terápiában, az oktatásban. E sokféleséghez más-más módon viszonyul a táncművész, a táncszerető közönség, a táncházban szórakozó közember, a tánccal gyógyító terapeuta, a tánckutató és a táncpedagógus. Vannak, akik a táncban a testiséget és a szexualitást látják, vannak, akik emberformáló erőt, az egészséges életmód egyik eszközét, s vannak, akik az emberségünkről való tudás egyik legfőbb forrását. Ezek mindegyike érvényes nézőpont, ami a táncban rejlő sokféle lehetőségre, az emberi élethez való szoros kötödésére ébreszthet rá bennünket.
Közöttük a tánckutató, s általa a tánctudomány sajátos látásmódot képvisel, amellyel igyekszik a táncot a maga összetettségében, történeti változásában és egyszeri pillanatnyiságában, átfogó módon megragadni. Olyan általánosítások megfogalmazására törekszik, amelyek a táncra és a táncolásra vonatkozó elméleti tudás hosszú távon érvényes elemei lehetnek. Ezeknek az ismereteknek a széles körben való elterjedése idővel az önmagunkról való tudás elmélyülését eredményezhetik. Napjainkban a tánckutatókat foglalkoztató legfontosabb kérdések:
• A tánc elemzésének, értelmezésének legmegfelelőbb szempontjai;
• A táncarchívumok szerepe a táncos örökség megőrzésében és közkinccsé tételében;
• A tánctudomány által felhalmozott tudás széleskörű elterjesztése és a tánckutató-képzés.
- A tánckutatók a „táncművek” elemzésével, értelmezésével nagyon sokat tehetnek a tánc társadalmi elismertségének megerősítésében, más művészeti ágakkal való egyenjogúsításában, kulturális örökséggé formálásában. Ehhez szükség van a hasonló kifejezési formák (zene, színház, dráma, játék, sport, mozgásművészet, képzőművészet, filmművészet) látásmódjával való szembesítésre. Melyek a táncelemzés sajátos és egyedi, melyek a más kifejezési formákkal közös szempontjai és módszerei?
- A tánckutatás a „táncoló ember” hosszú távú emlékezetének, az önmagunkról való rendszerezett tudás létrehozásának fontos eszköze. A kutatás alapját képező „táncdokumentumok” rendszeres gyűjtéséről, értelmezéséről és hosszú távú megőrzéséről sok tapasztalat gyűlt már össze az európai táncarchívumokban. Ezek egymás közötti megosztása és egyeztetése elodázhatatlan feladat. A fő kérdés, hogyan őrizhetjük meg a táncdokumentumokat a jövő számára mint a helyi, nemzeti és európai kulturális örökség elemeit.
- A táncoktatás – a táncra és a táncoló emberre vonatkozó tudás átadása, a táncos képesség fejlesztése – a színpadi táncművészetnek s a „használati” táncnak is fontos feladata, amely számtalan elméleti kérdést is fölvet. Ezek vizsgálatában nagy szerep vár a fiatal oktató-kutató szakemberekre, működjenek akár az egyetemeken, főiskolákon, akadémia intézetekben, alapfokú művészeti iskolákban vagy társulatok-együttesek keretében. Az általuk létrehozott új tudás megbízhatósága és hitelessége a magyar táncművészet jövőjének és nemzetközi elismertségének záloga.