A Los Andinos együttes régi álma valósul meg azzal, hogy vendégül láthatja Magyarországon Mario Godoy Aguirre és Carlos Freire Soria népzenekutatókat, akik számtalan alkalommal segítették a zenekart ecuadori gyűjtőútjaikon. A műsor első felében az ecuadori kutatók az andoki aratóénekeket és munkadalokat mutatják be, ezt követően az előadók és a Los Andinos együttes tagjai közös népzenei koncertet adnak, és egy zenei utazásra invitálják a hallgatókat az ecuadori Andokba.

A program első felében Mario Godoy Aguirre a közép ecuadori Chimborazo tartományban, a búzaaratás munkafolyamata alatt elhangzó aratóénekekről, az úgynevezett Jahuayról tart előadást. Carlos Freire Soria ugyancsak a búzaaratáshoz kapcsolódóan a dél ecuadori Cañarban felgyűjtött énekekről és munkadalokról beszél. Az előadások témájával kapcsolatos zenei betéteket a Los Andinos Együttes szolgáltatja.

A néprajzi előadások után népzenei koncert következik a Los Andinos Együttes, Mario Godoy Aguirre és Carlos Freire Soria közreműködésével – egy zenei utazás indul az ecuadori Andokba!

Északon Imbabura vidékén kezdjük, ahol az otavalo indiánok élnek, talán itt található a legtöbb sanjuanito ritmusú dallam. A régi keletű fúvós hangszereket, a különböző méretű nádfuvolákat és a pentaton hangolású pánsípokat hallgathatjuk. Ezek mellett természetesen megszólalnak az új keletű pengetős hangszerek is, mint a különböző hangolású gitárok, a bandolin és a galindo hegedű. Elindulva délnek a Cayambe vulkán lábánál élő aruchico nép copla dallamai csendülnek fel. A fővároshoz Quitohoz közeledve a külvárosok zenéjében már jobbára a pengetős hangszerek népszerűek, amelyekhez már csatlakozik a harmonika, átvéve a dallamvezetést a vidék fúvós hangszereitől.

Cotopaxi tartomány székhelyén, Latacungaban az év egyik legnagyobb ünnepe a Mama Negra, ahol a páros és páratlan ritmusokat váltogató dallamokra táncolnak a faálarcos maskarások. A Tiguas indiánok felveszik ünnepi ruhájukat a Corpus Cristi ünnepre és a hegyi közösségekből lemennek a közeli kisvárosokba. Díszes táncosaik, a Danzantek mellett a zenészek nagy dobokkal és háromlyukú furulyán, a pingullon kísérik a táncolókat.
Dél felé tartva a következő provincia Tungurahua, ahol a salasaca indiánok a közösségi vezetőnek zenével köszönik meg az éves munkáját.

Ha Chimborazoba érünk, akkor karnevál, mert itt a farsang még nagyobb ünnep, mint a karácsony. Számtalan csúfolódó, néha pikáns éneket ismernek itt, amelyekre a táncot egy pásztoreszközzel, a garochaval járják. Riobamba a tartomány legnagyobb városa igen gazdag zenei múlttal büszkélkedhet. A mesztic dallamokon érződik a falvak népzenéjének hangulata is. Továbbindulva felfelé tart az út a Paramora és 3000 méter fölé érünk. Itt vannak a magashegyi legelők láma és birkanyájakkal. A pásztorok egymásnak üzennek a bocina kürtökkel, és a maguk szórakoztatására fújják kettősfurulyáikat, a dulzainast vagy pánsípjukat, a rondadort. A legelőket elhagyva leereszkedik az út és megérkezünk utunk végére Cañarba, a cañari indiánok földjére. Szól a hegedű és a flauta a dobbal és a gitárral a capishca ütemére. Majd énekelik és táncolják a környék leghíresebb énekét, a Curiquinguet.

A műsor után a látogatóknak módjukban áll kérdéseket feltenni a népzenekutatóknak.

A programra a belépés ingyenes.

Néprajzi Múzeum
2013. október 15. kedd, 17.30h (213-as előadóterem)

Kapcsolat:
Szeljak György, szeljak@neprajz.hu, +36 20-218 8252

Bővebb információ: