tanchaz.hu
mag15_x

Akarjuk-e, hogy éljen a népdal?
Vargyas Lajos művelődéspolitikai írásai





folkMAGazin 2015/különszám
„Bevezetés
Idén ünnepeljük a nagy magyar népzenekutató, Vargyas Lajos 100. születésnapját. Ez alkalomból – egy korábbi különszám [»Vargyas Lajos emlékezete «; folkMAGazin, 2008. XV. évf. IV. különszám. Szerk. Szőkéné Károlyi Annamária és Vargyas Gábor.] után, és az MTA BTK Néprajztudományi és Zenetudományi Intézetei által szervezett, 2014. szeptember 29-i MTA-emlékkonferenciához kapcsolódóan – a folkMAGazin újabb különszámot bocsájt közre, ezúttal Vargyas Lajos művelődéspolitikai írásaiból.
Azokból az írásokból, amelyeket a népzene–néptánc–népköltészet, a táncházmozgalom, az autentikus népzenei játékstílus ügyében, illetve a határon túli magyarság tudományos kutatásának visszásságai kapcsán fogalmazott meg a korabeli tudományos–közművelődési intézményrendszer, a művelődéspolitika, a médiák (Rádió, TV) irányítóival, döntéshozóival szemben, tevékeny részt vállalva a szaktudományos kérdéseken túlmutató közéleti vitákban.
A különszám címe: »Akarjuk-e, hogy éljen a népdal?« Vargyas Lajos egyik híres, korai vitacikkének a címét veszi kölcsön. Ebben az írásban – közvetlenül az első 1969–70-es »Röpülj, páva!« versenyt megelőzően – Breuer János zenekritikussal folytatott éles polémiát a népzene jövőjéről, felkarolásának és megőrzésének lehetőségeiről. Álláspontját az élet utólag fényesen beigazolta. Ennek és a kötetbe válogatott írásoknak különös apropóját – tudománytörténeti fontosságukon kívül – a Duna Televízión az elmúlt néhány évben hosszú (kényszer)szünet után nemrég újra megrendezett, kiugróan nagy sikert aratott újabb Páva-versenyek és a körülöttük folytatott össztársadalmi diskurzus adja meg. Ma, amikor az autentikus népzene és néptánc, a táncházmozgalom végre elfoglalta méltó helyét a magyar kultúrában és bejutott a Zeneakadémia és a MÜPA pódiumaira, nem árt emlékezni rá, még inkább tudatosítani: mennyi vita, ellenszenv, félelem, félreértés, sőt félremagyarázás övezte egykor (mint ahogy nemegyszer ma is) a felléptét, céljait és értékeit.
Az ezekről a kérdésekről folytatott vitákban a népzenekutatók közül az egyik kulcsszereplő Vargyas Lajos volt. Írásainak közéleti fontosságukon túl érdekes politikai színt kölcsönöz utólag az a tény, hogy – mint azt Kerítésen kívül (Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1993) című önéletrajzi könyvének itt újraközölt részleteiből tudhatjuk – szerzőjüket miattuk több ízben is retorzió érte a mindenkori hatalom (például a Magyar Tudományos Akadémia illetékesei) részéről. A közművelődési írások és az önéletrajzi részletek egymásra vetítése tudatos szándék a szerkesztő részéről: egymás után olvasva kölcsönösen felerősítik egymást, s érthetőbbé teszik, hogy a mára esetleg puszta szaktudományos vagy esztétikai vitáknak tűnő közéleti írásoknak mindig is volt politikai töltetük és jelentőségük. Betekintést nyújtanak egy napjainkra – szeretnénk hinni – véglegesen meghaladott, letűnt korszak politika- és művelődéstörténeti viszonyaiba, küzdelmeibe.”