Jagamas János 1941–44 között a budapesti Zeneakadémia hallgatójaként járt Kodály Zoltán népzene-óráira. Ennek eredményeként már akkor nyaranta gyűjteni kezdett, majd a háború után szülőföldjére, Erdélybe visszatérve életét a népzenekutatásnak szentelte. 1949-től 1960-ig a Román Akadémia Kolozsvári Folklór Archívumának munkatársaként dolgozott. Gyűjtési stratégiájának gerincét a földrajzi fehér foltok felszámolása és a kevésbé ismert műfajok, így a hangszeres zene felkutatása, továbbá az interetnikus népzenei kapcsolatok megismerése alkotta.
Erdély, Moldva és a Partium területén kitartó és alapos gyűjtőmunkát végzett egy olyan időszakban, az 1950-es években, amikor még nem indult be az amatőr erdélyi gyűjtők későbbi mozgalma, s a magyarországi hivatásos kutatók is csak ritkán és igen nehezen jöhettek gyűjteni akkoriban ezekre a tájakra. Több ezer dallamot rögzített, mind énekelt, mind hangszeres formában. Gyűjteményének túlnyomó része feldolgozatlanul, s így a nagyközönség számára ismeretlenül feküdt évtizedeken át a kolozsvári archívum polcain. Teljes gyűjteményének kiadására 2014-ben került sor az MTA BTK Zenetudományi Intézet és a Hagyományok Háza közreműködésével. Pávai István – a kiadvány szerkesztője, Jagamas János tanítványa, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem docense – Jagamas és tanítványai kevéssé ismert gyűjtéseiből állította össze a Népzene Tanszéke diákjai számára ennek a koncertnek a műsorát. A műsort betanította Árendás Péter egyetemi adjunktus.
Részletes műsor és bővebb információ: