Az emberi élet sorsfordulóihoz (pl. névnap, bevonulás, lakodalom), az év jeles napjaihoz (pl. farsang, húsvét, karácsony) vagy a munkához (pl. tavaszi juhmérés, aratás, szüret) szorosan hozzátartozó népszokások fontos eleme a közös tánc. A legények egy-egy szezonra zenekart fogadtak, kibéreltek egy alkalmas házat, vagyis táncházat választottak. Így nem csak a bál helyszíne, hanem maga az esemény is a táncház nevet kapta.

A táncház rendjében szólisztikus, páros, esetenként lánc- vagy körtáncok váltják egymást, az egyes táncfajtákhoz szervesen illeszkedő muzsika kíséretében. A kötött stílus ellenére jelentős szerepet kap az improvizáció, a zenei elemek és a táncfigurák együtt lélegző variálása.

A Kárpát-medence - az egyes tájak eltérő fejlődése, a különböző kultúrájú népek együttélése következtében - hihetetlenül gazdag és változatos folklórkincs birtokosa. Nagy szerencsénkre, régiónk népei napjainkig őrzik és élik a falusi élet szokásainak nagy részét, a maguk eredeti formájában.

A még élő táncház élménye mozgásba lendítette a saját gyökereik iránt érdeklődő városi fiatalok fantáziáját. Az addig csak lapról ismert dallamok érzelmekkel telítődtek, a koreográfiába merevített tánclépések életre keltek.

Megindult tehát a visszatanulási folyamat, de nem száraz tananyagként, hanem közvetlenül az élő forrásból. Személyes barátainkká vált mestereink - a hagyományőrző énekesek, zenészek és táncosok - ma is gyakori vendégek városi táncházainkban, fesztiváljainkon, nyári táborainkban.

Így nyert új értelmet a 70-es évek eleje óta működő táncház-revival gyakorlatában a tudósok - Bartók Béla, Kodály Zoltán, Martin György és követőik - munkája. A néphagyomány nem maradt múzeumi adatok sokasága, a népzene és a néptánc már nem csupán zeneszerzői és koreográfusi művek alapanyaga, hanem eredeti funkcióját, folytonos változását megőrizve él tovább, mindannyiunk lelkét gyarapítva.

A ma már világszerte mintát adó táncház szórakozva-tanuló módszere rendkívül egyszerű. Szükséges hozzá egy jó zenekar, amelynek akusztikus (!) muzsikájára a táncházvezető pár mutatja a lépéseket. A tanulókörbe bárki beállhat, s hamarosan - akár néhány figura variálásával - "szabadon" táncolhat. Ez a szabadság azonban nem teljes kötetlenséget jelent, hanem a megismert stílusokon belüli önálló építkezést.

Az izgalmas zenei hangzás, a sajátos táncok mellett talán éppen az adja a táncház varázsát, hogy egy kicsit meg kell küzdenünk érte...

A Táncház Egyesület - az 1990-ben alapított Táncházi Kamara jogutódja - a táncházmozgalom és a hozzá kapcsolódó művészeti ágak társadalmi szervezete. Tagjai között megtalálhatók hivatásos művészek, műkedvelő előadók, oktatók, néprajzosok és olyanok is, akik "csak" kedvelik a népzenét és a néptáncot. Az Egyesületet demokratikusan választott tisztségviselők irányítják.

A Táncház Egyesület céljai közé tartozik rendezvények, kiadványok, gyűjtések és oktatási feladatok megvalósítása, tagjainak összefogásával és más intézményekkel, szervezetekkel való együttműködéssel. Szeretnénk, ha minél többen megismernék és részeseivé válva használnák mindennapi életükben a táncház értékeit.

A Táncház Egyesület tevékeny tagja a Magyar Zenei Tanácsnak. Igyekszünk kapcsolatot teremteni a törvényhozás, a kormányzat és az önkormányzatok intézményeivel és szervezeteivel.

Rendszeresen együttműködünk a Budapesti Tavaszi Fesztivállal, a Népművészeti Egyesületek Szövetségével, az "Örökség" Gyermek Népművészeti Egyesülettel és a Magyar Zeneiskolák Szövetségével, valamint a Hagyományok Házával, a Magyar Művelődési Intézettel, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetével, a Magyar Rádióval, a Magyar Televízióval, a Duna Televízióval és a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolával.

Tizenegyedikévfolyamába lépett az immár kéthavonta megjelenő újságunk, a folkMAGazin.

Az általunk rendezett Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár mellett fontos eseményünk a Budapesti Folkfesztivál és a Szezonnyitó Táncház. Új egyesületi tagozatunk a Folk Műhely, amely együtteseink és szólistáink hatékonyabb menedzselését célozza.