XL. TÁNCHÁZTALÁLKOZÓ • 2021. április 23–25.
 
Település:
Ország:
Díjazási év:
Születési év: 1954
Jegyzet: népzenész, a Táncház Egyesület ügyvezető képviselője

Leírás

Berán István szakmai életútja (2017)

Berán István 1954-ben született Budapesten. Felesége női szabó mester, lánya jelenleg Szöulban él családjával, ahol ének-zene tanárként dolgozik, fia hegedűművész, a Dohnányi Zenekar koncertmestere.

Érettségi (1972) után fényképész szakmunkás képesítést (1974), majd a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen kémia-áruismeret szakos középiskolai tanári oklevelet (1979) szerzett. Gyermek- és fiatalkorát végigkísérték alsófokú klasszikus zenei tanulmányai (hegedű, majd klarinét) és a műkedvelő kóruséneklés.

Néhány év általános iskolai tanárságot követően – bekapcsolódva a hetvenes évek elején induló táncházmozgalomba – fokozatosan hivatásos népzenei előadóművésszé és népzene-tanárrá vált. Az első impulzusokat osztálytársa (Éri Péter) nevelőapjától, Martin Györgytől kapta, aki ráirányította a figyelmét az erdélyi és magyarországi hangszeres népzenére. Népzenészként első szereplései a legendás „Párhuzam” művészcsoporthoz kötődtek, amelyet Timár Sándor, Farkas Zoltán „Batyu”, Sztanó Hédi és Zsuráfszky Zoltán fémjeleztek.

Aktív zenészként rendszeresen részt vett mezőségi (Demény Piroska és Kallós Zoltán segítségével), székelyföldi (Szabó Csaba, Gazda Klára, Sipos János), moldvai (Domokos Pál Péter, Halász Péter, Kóka Rozália), felvidéki (Szvorák Katalin, Agócs Gergely), szatmári (Takách Gusztáv) és Csongrád környéki (Bartha Ágoston) gyűjtőutakon. Az így szerzett élményei, az adatközlő mesterekkel kialakult kapcsolatai egész további szakmai életét meghatározzák.

Időrendi sorrendben a Mákvirág, a Kalamajka, a Kamarás és a Méta együttesek fúvós-kontrásaként, végül a Magyar Tekerőzenekar fúvósaként három évtizeden keresztül rendszeres (Molnár u., FMH, Józsefvárosi Klub) és alkalmi táncházakban, zenei táborokban, hazai és külföldi koncerteken, táncegyüttesi és színházi produkciókban, rádió-, tévé- és lemezfelvételek sokaságán muzsikált.

A szereplések és gyűjtőutak mellett húsz évig tanított népzenét, először az óbudai, majd a budafoki állami zeneiskolában, utóbbiban tanszak-vezetőként. 1992-től két tanévre meghívták óraadó gyakorlatvezetőnek a nyíregyházi főiskolán induló népzene tanszakra, ahol ezzel párhuzamosan levelező tagozaton ének-zene–népzene tanári oklevelet (1996) is szerzett. Népzene-tanárként – Csoóri Sándorral, Juhász Zoltánnal és Borbély Mihállyal összefogva – sokat tett azért, hogy a magyar duda, a pásztorfurulya, a klarinét és a tárogató meghonosodjék a táncházmozgalomban. Ennek érdekében a ’80-as és ’90-es években aktívan közreműködött az alsó- és középfokú népi hangszeres tantervek és tanmenetek kidolgozásában.

Már a rendszerváltást megelőző időktől tevékenyen részt vállalt az alakuló-formálódó táncházas szakmai szervezet, a Táncházi Kamara létrehozásában, amely a kilencvenes évek közepe óta jogutódlással a Táncház Egyesület nevet viseli. Alapító ügyvezetőségi tag, majd 1992-től – Halmos Béla lemondását követően – a mai napig a közhasznú státuszt viselő Táncház Egyesület megválasztott hivatalos képvielője.

Ebben a minőségében 25 éve látja el az európai fesztivál-díjas és „Kiváló Folklórfesztivál” minősítésű, a szakmai együttműködés iskolapéldájának tekinthető Országos Táncháztalálkozó főszervezői feladatait; kezdeményezője a 2017-ben immár 28. alkalommal megrendezett Táncházak Éjszakájának; elindítója a húsz kiadványt megért, szakmai pályázatokra épülő „Új élő népzene” CD-sorozatnak; alapító munkatársa, 1998 óta tervező-szerkesztője a 2017-ben Prima-díjas, 25. évfolyamában lévő folkMAGazin folyóiratnak. Napi munkájának húsz éve része a táncházas internetes portfólió (tanchaz.hu, tanchaztalalkozo.hu, tudasbazis.tanchaz.hu, folkmagazin.hu) rendszergazdai feladatainak ellátása, valamint a Táncház Egyesület kiterjedt pályázati projektjeinek irányítása.

Berán István személyesen is oroszlánrészt vállalt abban a széleskörű szakmai és társadalmi összefogásban, amelynek eredményeként 2011 óta az UNESCO „Legjobb megőrzési gyakorlatok” regiszterében szerepel a táncház módszer.

A Táncház Egyesület vezetőjeként támogatja a hiánypótló táncházvezető tanfolyamok megvalósítását; gyakran vesz részt előadóként konferenciákon, törvényelőkészítő értekezleteken; konstruktívan segíti a szakmai kapcsolatok elmélyülését a Hagyományok Házával, az MTVA-val, az MTA BTK Zenetudományi Intézettel, a Néprajzi Múzeummal, a Skanzennel, az LFZE Népzene Tanszékével és a népművészet terén (is) tevékenykedő társszervezetekkel: Lajtha László Alapítvány (Sepsiszentgyörgy), Martin György Néptáncszövetség, Muharay Elemér Népművészeti Szövetség, Népművészeti Egyesületek Szövetsége, Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület, Romániai Magyar Néptánc Egyesület, Vass Lajos Népzenei Szövetség, Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége.

A táncházas szakmát két cikluson keresztül képviselte az NKA Népművészeti Kollégiumában, jelenleg az NKA Halmos Béla Program Ideiglenes Kollégium kurátora.

Elismerései:
- Népművészet Ifjú Mestere (1981)
- Martin György-díj (2019)